Szemüveg története

A látó élességet az évszázadok folyamán számtalan módszerrel igyekeztek javítani. Napjainkban ennek három fő formáját ismerjük: a szemüveget, a kontaktlencsét és a korrekciós sebészeti eljárásokat. A szemüveg hozzávetőleg 700 éves múltra tekint vissza, de rohamos elterjedéséről csak a XIX. század második felétől beszélhetünk. Kezdetben csak a túllátók fény törési hibáját tudták javítani. Az első konvex szemüvegek 1290 körül készültek a Velence melletti muránói üveggyárban Roger Bacon felfedezése alapján. A konkáv üvegek a rövidlátás korrigálására csak jóval később - a XVI. században - kerültek forgalomba. Bár szemüveg viselésével a fény törési hibák túlnyomó része jól javítható, alkalmazása bizonyos élet helyzetekben hátrányos, vagy egyáltalán nem lehetséges, s a legtöbb ember számára zavaró is. A kontaktlencse, mint látás javító eszköz körülbelül 80 éve jelent meg, jelentős népszerűségre azonban csak az utóbbi 2-3 évtizedben tett szert. A kezdeti merev, rugalmatlan lencséket napjainkban szinte teljesen kiszorították a gyakorlatból a félkemény és lágy úszó cornea lencsék, ám a minden szempontból ideális, a nap minden órájában viselhető típusokra még várnunk kell, s sajnos a kontaktlencsével sem lehet minden esetben megoldani a fény törési hiba ideális javítását. A harmadik látó élesség javító lehetőség alig néhány évtizede létezik, ám egyre nagyobb teret hódít. Ez az úgynevezett refraktív sebészet, amelynek a lényege, hogy a szemüveget és a kontaktlencsét, mint korrekciós lehetőségeket kiszorítsa, illetve alkalmazásukat minimálisra csökkentse.